Méltán lehetünk büszkék Árkay Bertalan művére, erre a bauhaus templomra, amit az 50-es években alkotott. Mire a tervasztalon megszületett a végső változat sok verziót készített, de mindegyiken szerepelt a harangtorony.

 

 

Feljegyzéseiben a következőt olvashatjuk:

A hét méter fal- és kilenc méter kupolamagasságú hajóhoz tíz méter magas bejárati építmény csatlakozik, az ellipszis szélessége 17, hossza 22 méter, a hajó lejtése 45 cm. A templomhoz egy négyszer négy méter befoglaló alapterületű különálló harangtorony tartozik, ami valójában egy két méter átmérőjű csigalépcsőházból és az azt négy oldalról támasztó betonpillérből áll. A torony fala a lépcsőház terében szintenként egyenlőszárú kereszt alakú ablakokkal, a harangtérnél sűrűn áttört.

Sajnálatos módon a felépült templom mellett nem készült el a torony a pénzhiány miatt. De ha mi most felépítenénk nem kis ámulatára a világnak, tisztelegnénk a mester előtt és létrehoznánk egy turistalátványosságot is. Nem beszélve arról, ha valaki eljön hozzánk, hogy készítsen egy-két szelfit háttérben a toronnyal, talán még a templomba is betérne. A harminc méter magas építmény tetejéről páratlan panoráma tárulna a látogató elé, a Duna, a Csepel sziget, a messzeségben elterülő alföld és Budapest látképe ejtené ámulatba a bátor turistát.

Az hogy színes legyen a harangtorony nem eredeti ötlet, plágium, de ki nem lop manapság. Stájerországban a határ melletti településen Feldbachban van már egy hasonló, a Szt. Lénárd-plébániatemplom, aminek az eredeti harangtornyát 1945-ben felrobbantották és az új különálló torony 1964-ben épült meg. A feldbachiak büszkék az építményre, nem ütközik meg rajta senki, hogy a neoreneszánsz templom és a Városháza szomszédságában áll a szivárvány összes színében pompázó harangláb.

Mainapság a színekkel óvatosan kell bánni, de semmilyen adat nincs arról, hogy a feldbachi katolikus közösségben nagyobb számban képviseltetik magukat a homoszexuálisok, mint bármely más nyugat-európai településen.

A színek azok csak színek, jó a szemnek ingerlik az agyműködést. Ezért lett kölcsönvéve Damien Hirst egy alkotása a torony felületének díszítésére.

Damien Hirst:Process Green (2016)

Valószínű, nem akadna fenn azon, hogy felhasználjuk a motívumait. Talán még pénzt sem kérne érte, hiszen a gyénmántokkal kirakott koponyával és a formalinos akváriumba applikált döglött cápájával már sok pénzt keresett.

Apropó pénz, mert egy ilyen harangtoronyhoz kell egy-két keverés beton.

De úgy érzem, hogy a környező kavicsbánya és betonüzem tulajdonosok büszkén olvasnák a nevüket a torony falán, mint szponzorok, akik sok tonna betonnal járultak hozzá a torony megépüléséhez.

Meglelnék lelki békéjüket a gyötrő lelkismeretfurdalás után, amit mindennap éreznek, amiatt hogy annyi kellemetlenséget zúdítanak ránk, szétbarmolják a környezetünket, tönkreteszik az útjainkat a kamionjaikkal, s talán úgy érzik, hogy ezzel kárpótolnak az elvesztegetett órákért, amit a dugókban töltünk az autópálya felhajtóknál.

Hajrá Magyarország!

Hajrá Taksony!