TAXON TAKS TAKSONY

„Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető”
(indián mondás)

Az erdő. Tanítom a gyerekeknek, hogy milyen fontos gazdasági, esztétikai, ökológiai érték. Megtanítom, hogyan raktározza a vizet mint egy óriási szivacs, mennyire kikapcsolja a túrázót, ha benne jár, hányféle élőlény lakhelye, milyen bonyolult és tökéletes a maga nemében, de mennyire törékeny és elpusztítható jelenség. Beszélgetünk arról is, hogy egy-egy fa hogyan hűti környezetét a rekkenő nyarakon, hány tonna port és káros anyagot szűr ki a levegőből. Semmi érzelgősség, összességében nekünk van szükségünk rá. Megfizethetetlen, pótolhatatlan szolgáltatásokat nyújt az emberiségnek.
Bevallom a környék erdeivel a kapcsolatom évek alatt minimálisra redukálódott. Úgy vélem, ezzel a többség így van. Valamikor 23 éve, amikor idekerültem még ismertem Domokos Tibi bácsit, volt ferences rendi szerzetest, akinek szívügye volt a kálvária-dombi kápolna és környéke. Szemétszedések, kirándulások jöttek, 2 éve még számháborúztam ott az osztályommal. Aztán semmi. Ahogy sokan mások mentem a dolgom után, rá-ránéztem környezeti értékeinkre, láttam a halmozódó szemetet, haladtam tovább.