TAXON TAKS TAKSONY

(Klikk a képre még több képért)

Ha az ember nem tud jobbat a júliusi hőségben, akkor érdemes felpattanni a bicikli nyergébe és kerekezni egyet. Taksony és Bugyi között rendelkezésre áll egy széles betonút, ami vetekszik a német „autóbán” minőségével. Kár lenne nem kipróbálni, már csak azért is, hiszen a benne lévő kavics egy része a taksonyi anyaföldből van. Az a tíz kilométer hamar elrepül alattunk, észre sem vesszük és meg is érkeztünk Bugyira.

Ha a szomszédos falu szóba került az emberek kicsit lesajnálva említették. Ott van a pusztában, ki tudja milyen emberek laknak benne és a neve is milyen ciki. Ismerjük a viccet: „Hogyan jutunk el Sáriba? Hát Bugyin keresztül. Hihihi.” Azt gondolom máshol, és más előítéleteket kell keresni, mert meglepő dolgok vannak Bugyin. Ahogy beérünk a faluba, egy tábla figyelmeztet, hogy az útról menjünk át a kerékpárútra.

Kerékpárút, de milyen? Széles, egybe építve a járdával, az úttest és a kerékpárút között vízelvezető árok. Igaz, kicsit nyers még a dolog, nincs befüvesítve és a friss, fekete aszfalt csak úgy nyomja magából a meleget, de majd beérik. Az út végig vezet a falun és a Főtérnél elkanyarodik Ócsa felé legalább 5 kilométer hosszan. Az Anett cukrászda teraszán egy sör és Zsuzsi szelet felett eltöprengtem, ezek a „bugyisiak” tudhatnak valamit. Biztos nyertek pénzt a projektre, talán a Lasselsberg és az Obobettermann is aprított a betonkeverőbe, de az egész falu kezd úgy kinézni, ahogy egy fejlődésnek induló európai falunak ki kell néznie.