Beszélgetés egy gyerekkori baráttal
Kedves Olvasók, egy ritka szakma művelőjét szeretném Önöknek bemutatni, aki itt él közöttünk és akiről talán sokan nem is gondolnák, hogy milyen kivételes mesterséget űz.
Emlékszem úgy hat évesek lehettünk amikor a meggyfa alatti homokozóból "homokcsónakot formáztunk, illetve formázott Varga Lackó barátom. Visszaemlékezve már akkor feltűnt Lackó kreativitása és kézügyessége. Egy pár évvel később ő volt az, aki elhívott a templomba ministrálni. Ott ismertük meg Tábori Frigyest a templomunk akkori kántorát, aki mindkettőnk zenei érdeklődését meghatározta és harmonikázni tanított bennünket. Hálás szívvel gondolunk a vele eltöltött évekre.
Kreisz László: Lackó miért hagytad abba a harmonikázást?
Varga László: Sajnos a jó Isten nem áldott meg olyan zenei tehetséggel mint Téged, ezért míg Te folytattad a zenetanulást, addig én a nagymamám unszolása ellenére is abbahagytam, bár tudtam, hogy a zenétől nem kívánok végleg elszakadni.
K.L. Hogyan kerültél kapcsolatba az orgonaépítéssel?
V.L. Az általános iskola befejezése után, mint nagyon sokan én sem tudtam eldönteni, hogy "mi legyek", milyen szakmát válasszak. Bár eljátszottam a gondolattal, hogy erdész leszek, de ehhez Sopronba kellett volna mennem bentlakásos iskolába, amit a szüleim nem engedtek. Így a dunaharaszti gimnáziumban kezdtem el tanulni. Másodikos gimis voltam, amikor építettem egy elektronikus hangszert, egy szintetizátort, de inkább azt mondanám, hogy barkácsoltam. Mivel nem volt hozzá zongorabillentyűzetem, ezért felkerestem a Dunaharasztiban működő zongorahangolót Solti Józsefet. Ő azt mondta, hogy segít az elkészítésében, de két hét után már nem is saját "munkámmal" foglalkoztam, hanem én kezdtem el neki segíteni a műhelyében. A zongorahangolás mellett ő még orgonajavítással is foglalkozott és ez volt az ami eldöntötte, hogy a későbbiekben mivel is szeretnék foglalkozni. A gimnázium után az ország egyetlen hangszerész-képző iskolájába mentem továbbtanulni.
K.L. Itt van ilyen, hogy "orgonaépítő szak"?
V.L. Igen van. A képzés három éves. Az első évben mindenki általános hangszerismeretet tanul, és csak a második évtől foglalkozik mindenki a választott szakmájával. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerész-képző iskolájában folyik ilyen képzés, azonban a gyakorlati képzést havi 28 napban a szakműhelyek végzik.
K.L. Te melyik szakműhelyben tanultál?
V.L A "Budapesti Aquincum" Orgonaüzemben. 1987-ben az "inas" éveim elején kezdte el az üzem a taksonyi orgona építését, így annak elkészítésében, sőt helyszíni szerelésében is részt vettem.
K.L. A képzésed után hol kezdtél el dolgozni?
V.L. Az iskola befejezése után 1989-1993-ig Dunaharasztin Solti József műhelyében dolgoztam. 1998-ba mestervizsgát tettem, mely elengedhetetlen feltétele a szakképzésben való részvételnek.
K.L. Még a feleségedet is a szakmád által ismerted meg!
V.L. Igen, 1989-ben Kishegyesen (Vajdaság) dolgoztunk és ott ismertem meg a feleségemet, akivel itt a szülőfalumban, Taksonyban telepedtünk le és azóta már két gyermeket nevelünk, Virág 14 éves, Gergő fiam 5 esztendős.
K.L. A családod annak idején hogyan fogadta a szakma választásodat?
V.L. Mindig mellettem álltak, erkölcsileg és kezdetben anyagilag is támogattak. Édesapám mérnök volt, tőle tanultam a kitartást, a nagyfokú precizitást, a munka becsületét, mindazt ami ehhez a szakmához elengedhetetlen.
K.L. Mikor alapítottad a műhelyedet, mi a neve?
V.L. 1993-ban hoztam létre a Varga Orgonaépítő Kft.-t. Minden általunk végzett munkán szerepel a cégtáblánk, ami Taksony nevét hirdeti ötven-száz éven keresztül. Büszke vagyok arra, hogy szakmámon keresztül, az elvégzett és megbecsült munkáink során öregbíteni, erősíteni tudjuk Taksony hírnevét.
K.L. Hányan dolgoztok a műhelyben?
V.L. Eleinte egyedül dolgoztam, majd ahogy erősödött a vállalkozás úgy tudtam több embernek munkát biztosítani. Jelenleg öt fő alkotja a manufaktúrát.
Fő tevékenységünk az orgona restaurálás, melyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is elismer, ezenkívül természetesen új orgonákat is építünk, illetve régieket felújítunk, hangolunk és javítunk.
K.L. Sorolj fel néhányat az eddigi munkáidból!
V.L. Az átépítések közül a legnagyobb munka a kispesti Nagyboldogasszony Plébánia orgonája volt, ami három évig tartott. Hogy ezt egy kicsit Veled és a Hírharang Olvasóival érzékeltessem: 2700 db sípot tartalmaz és kétszer akkora, mint a taksonyi templom orgonája.
A restaurálások közül a pusztaszabolcsira vagyok a legbüszkébb. Ez a jelenlegi Magyarország területén megtalálható legrégebbi nagyorgona. Keletkezése az 1600-es évek végére tehető. A teljes orgona restaurálását itt Taksonyban, majd utána a helyszínen végeztük. 14.000 munkaórát dolgoztunk annak érdekében, hogy az orgona eredeti fényében tündökölhessen és segítséget szolgáltasson a liturgiában Isten dicsőségére. Cégünk végzi a Budavári Nagyboldogasszony Templom ( Mátyás-templom) orgonájának karbantartását és hangolását.
Magyar Ország legrégebbi orgonája
K.L. Kaptál-e már megrendelést új orgonára is?
V.L: Igen, néhányat már építettünk az elmúlt években, de műhelyünk mérete és létszáma csak közepes nagyságú új orgona építéséra ad lehetőséget.
K.L. Mennyi időt vesz igénybe egy új orgona megépítése?
V.L. Átlagosan 8-10 ezer munkaórát, kb. egy-másfél évet vesz igénybe.
K.L. Kik segítik a szakmai munkádat?
V.L. Munkánk jellegéből adódóan az összetettebb restaurálások esetén, és az új orgonaépítések követelményeinek, terveinek meghatározásához szakértők bevonása szükséges. Ők aktív orgonaművészek, akik a Magyar Restaurátori Kamara tagjai. Egyes munkáink során pl. orgonaszekrény külső felülete segítségünkre van a Szépművészeti Múzeum restaurátor csapata is. De természetesen a mai kor vívmányait is figyelembe véve pl. elektronika, egy elektormérnök is dolgozik egyes kivitelezéseken. Ő szintén Taksonyban él. Ő Kapui Gyula barátom, aki egyébként toronyórákat és harangvezérlő-automatikákat készít.
K.L. Talán eddig sokan nem is gondolták, hogy Taksonyban két ilyen ritka mesterség művelője is él!
Jelenleg min dolgoztok?
V.L. Most fejeztük be Békés megyében, Dévaványán a 25 regiszteres orgona új belső részét. Jelenleg a Solti György Zeneiskola orgonájának felújítását végezzük. Majd ez év őszén kerül sor a falunkban már 19 éve épült orgona tisztítására és hangolására, mely munkák a terveink szerint 2-3 hetet vesznek igénybe.
K.L. Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó orgonaépítő legyen és hogy a szakmám belül is megbecsüljék?
V.L. Mindenek előtt a legfontosabb a kézügyesség, a kreativitás, a szakma iránti tisztelet, elkötelezettség és kitartás. Bár sokakban él egy olyan sztereotípia, hogy e tevékenység végzéséhez abszolút hallásra van szükség, ezt szeretném cáfolni, ui. az abszolút hallás egy veleszületett adottság, de a mi mesterségünkhöz szükséges ismeretet inkább rengeteg gyakorlás és szakmai tapasztalat útján szerezhetjük meg. Magyarországon összesen csak tíz orgonaépítő cég működik, melyek a Magyar Orgonaépítők Szövetségének a tagjai. Az általunk elvégzett munkára 5 év teljes körű garanciát vállalunk. De meg kell, hogy jegyezzem, hogy egy orgonaépítő gondolkodásában a mai kor követelménye (gazdaságpolitika, globalizáció) nem tükröződik, ui. minden technikai megoldást minimum 25-30 éves használatra tervezünk, természetesen felújítás nélkül.
K.L. Lackó, mit gondolsz sikerül-e a megszerzett szakmai tudásodat tovább adni és a falunkban az orgonaépítés mesterségét tovább hagyományozni?
V.L. Szeretnék mindent megtenni azért, hogy a fiam érdeklődését felkeltsem az orgonaépítés iránt, lokálpatriótaként pedig bízom abban, hogy Taksonyban tudja majd folytatni a szakmámat. A műhelyem jelenleg is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerész képzőjének partnere, és így biztosít helyet a szakmai képzéshez. Ebben ez évben már a második tanuló végzett nálunk és ősztől újabb két diák kezdi meg a tanulmányait.
K.L. Lackó, további sok sikert kívánok Neked a munkád során és köszönöm a beszélgetést!
Kedves Olvasók, amennyiben továbbiak is érdeklik Önöket a szakma rejtelmeiről, akkor az alábbi elérhetőségen utánajárhatnak: www.orgona.org/varga
A fentiekben említett Magyarországon található legrégibb barokk nagyorgonáról bővebb információk:www.barokkorgona.hu honlapon.
Kreisz László
