Interjú Irzsik Miklóssal

Irzsik Miklós nem a szavak embere.

Legalábbis ezt mondják róla a családban, de én mást tapasztaltam. Ahogy megpróbáltatásairól, szülőhazájáról beszélt vagy hitét osztotta meg velem, úgy éreztem, mégsem sikerül mindent fából kifaragnia - marad még benne ezernyi gondolat, érzés, meg nem valósult álom.

Látniuk kellett volna azt a tiszteletet és szinte érzéki szeretetet, ahogy munkáit kezébe fogja, ahogy megragadja a faragnivaló fát, végigsimítja felületét. Olyanfajta ember, akivel könnyen megtalálni a közös hangot, értjük egymást félszavakból.

 - Hirtelen, egy csapásra ismert emberré váltál kis falunkban.Hol rejtegetted mostanáig ezt a tehetséget?

- Beregszászból (most Ukrajna) származom és '91 óta élek Magyarországon. Feleségem, két gyermekem van, akik már itt jártak iskolába. Szüleim most is otthon élnek, és néha engem is kínoz a honvágy, éjjelenként gyakran hazaálmodom magam. Azt szoktuk mondani, hogy ide is oda is hazamegyünk.Tudod, nekem ott is jó lett volna ha nincs ez a határ, és kapok lehetőséget.

- Műbútorszatalosként dolgozol, de ahogy körülnézek itt a szobában kisplasztikákat és faragványokat is látok, sőt, hallottam, néha festesz is.

- Hát, amennyi időm van. Szeretek intarziákat is készíteni, az a kép a falon nemrég született.

- Milyen terveitek vannak?

- Most már mindketten magyar állampolgárok vagyunk, és mivel albérletben lakunk, valami házvásárláson gondolkozunk. Megszerettem ezt a környéket. Én falura születtem, Taksony nekem való hely.

- Tudom, presbiter vagy a református gyülekezetben.

- Igen, mindig úgy éreztem, akármit csinálok, Isten áldása kell rá, különben üresjárat.

- Mesélj arról, amit szinte mindenki látott Taksonyban, a Betlehemről.

- Nekem nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy felkértek. Elöször megijedtem a feladattól, tulajdonképpen arcot még nem nagyon faragtam, és az idő is igen kevés volt. Aztán magával ragadott, és most már örülök, hogy belekezdtem. Úgy másfél hónapig dolgoztam rajta, szinte minden szabadidőm ráment.

- Nekem tetszik, ahogy a durvára faragott József, az ács mellett kitűnik finom vonalaival, lesimított formáival a térdeplő Szűz Mária.

- Józsefet nemcsak kifaragni, odébb vinni sem volt egyszerű. Négy emberes súlyú szobor, tömbösített hársfa az anyaga.

- Azt beszélik, jövőre bővül a betlehemi szereplők köre.

- Igen, remélem, lesznek Három Királyok és állatok is.

- Ahogy elnézem, ez egy örök feladat, nyugdíjas korodig munkát ad.

- Mindig úgy gondoltam, hogy szinte már bűn az, ha valaki nem teljesíti ki, amit a tehetsége lehetővé tenne. Csak azért imádkozom, hogy legyen időm erre.

-Úgy legyen. Sok sikert hozzá!

Ahogy hazafelé tartottam a beszélgetésről arra gondoltam, miért nem becsüljük meg jobban az ilyen embereket. Olyan ritka, ha valaki önzetlenül, tehetségét felajánlva tesz a közösségért. Milyen jó lenne viszontlátni munkáit kiállításon, könyvtárban, Művelődési Házban! Legyünk büszkék arra, hogy Irzsik Miklós is taksonyi!