Március 22.-én a Luttenberger Házban N. GY. biztonságpolitikai szakértő előadását hallgathatjuk meg „Mi lesz velünk?” címen. Nagy valószínűséggel választ kapunk arra a sokakat foglalkoztató kérdésre mennyiben különböznek a jelenkor migránsai a 300 évvel ezelőttiektől, őseinktől akik Németországot hagyták el Magyarországért. Mennyiben más minőségű a mai fenyegetettség hazánkra nézve attól, amit 300 évvel ezelőtt keltettek felmenőink. Milyen félelmet indukáltak abban az időben a Dunán megjelenő ulmi skatulyák és mitől kell rettegnie a jelenkor emberének.

Amennyiben utána szeretnénk lezsibbadt agyunkat újra életre kelteni ajánlunk egy kedélyes kocogást falunk gyöngyszemén a Szigeten.

A 9 kilométeres távon érinthetjük a legendás Sziget éttermet, megtekinthetjük az örökkézöld sportpályát, a méltatlanul elfeledett Spiccen gyönyörködhetünk a Duna nem mindennapi látványában. Kigaloppozhatunk a révhez ahonnan régen Szigetszentmiklósra tudtunk áthajókázni ha elég állhatatosan vertük a kolompot és sikerült a révészt felébreszteni. A kikotort holtág mentén végig futhatunk a tanösvényen, megismerkedhetünk a folyó egyedülálló élővilágával. Megtekinthetjük a határkövet amely arra figyelmeztet, hogy elhagytuk Taksony és Dunaharasztiba érkeztünk. A lovardában megcsodálhatjuk az erőtől duzzadó paripákat, akik ugyanúgy érzik vérükben a tavaszt mint mi emberek. A Csati parton végig futva tisztelettel adózhatunk azoknak az embereknek, akik ásóikkal és talicskáikkal olyan dolgot próbáltak véghezvinni amire manapság alig van példa.  Végezetül a csatorna torkolatnál a Paradicsom csárdában eltöprengve egy fröccs felett köszönetet mondhatunk őseinknek, hogy 300 évvel ezelőtt nekivágtak a kalandos útnak.